Ma már természetes, hogy nagyon sokat vásárolnak az emberek. Felhalmoznak ruhákat, tárgyakat, mindent, amire van keret, sokszor zsúfolásig megtömve a kisebb lakásokat vagy a nagyobb házakat is. Vannak, akik gyűjtögetnek, „jó lesz ez még valamire” mentalitással a végsőkig őrzik a megunt, kinőtt, nem használható tárgyakat, ruhákat egyaránt. Mások egyszerűen kidobják, amire már nincs szükségük. És szerencsére sokan vannak olyanok is, akik úgy döntenek, hogy nem dobják ki és nem is tárolják a felesleget, inkább odaadják olyanoknak, akiknek nagy szükségük van erre. Duplán jó érzés ez, hiszen egyrészt több hely szabadult fel a szűkebb életterükben, másrészt érezhetik, hogy jót tettek, segítettek, önzetlenek voltak.

Évekkel ezelőtt elárasztották a fehér konténerek az országot, melyekbe cipőt-ruhát lehet dobálni. Annak ellenére, hogy ez alapvetően jó dolog, rengeteg rémes hír is keringett ezekről az elmúlt években: állatokat dobtak bele, állatok másztak bele, emberek másztak bele, emberek lógtak félig ki belőle, emberek szorultak bele… Egyesek kidolgoztak különböző technikákat, hogy a könnyen bejuttatott ruhákat ki is tudják szedni. Sajnos ezt követően szétszórták, majd otthagyták a ruhákat a konténerek mellett. Esőben, hóban, fagyban, napsütésben. Így volt ez a lakótelepen is, ahol élek. Elkerülhetetlen volt, hogy ezt bepanaszolják az itt élők, így szépen lassan minden ilyen konténert eltávolítottak. A normál kukákat pedig (mert nem csupán ruhákat gyűjtöttek, hanem a rendes kukákat is áttúrták, kiborították) körbekerítették kulcsra zárható ketreccel. Ennek ellenére a mai napig megdöbbentő, hogy még így sincs rend, hiszen a nem „turkáló”, „guberáló” emberek sem képesek tisztán tartani a kukák környékét. Egyszerűen nem rakják bele a szemetet. Többször látom azt is, hogy bár valószínűleg adakozó, segítő szándék vezérli őket, pont az ellenkezőjét érik el.

Egyik éjjel megjelent a kukák mellett (a zárt ketrecen kívül) több kék zsák. Ezekben az egyik szomszéd kiselejtezett ruhákat, tárgyakat tett ki. Mivel a lomtalanítás már hetekkel korábban lezajlott, a kukákban pedig volt még hely, így azt gondolom, arra számított, hogy majd a hajléktalanok, illetve a többi környéken kukázó (a szelektív kukákat még mindig nem kerítették körbe, így azokban minden nap turkálnak) kiválogatja, hogy mi kell neki és elviszi, használja. Hát, kiválogatták! Reggelre az összes zsákot szétszaggatták, minden a földön hevert. Nyilván hasznos kincseket keresett valaki, de nem talált. Cserébe mindent szanaszét hagyott. Ahogy az lenni szokott, nem sokkal később elkezdett zuhogni az eső. Egyre rosszabb látványt nyújtott a terület. Másnap hatalmas erejű szél volt, így a szétszórt holmik és a kék zsákok beterítették az egész környéket. Több napig csodálhattuk ezt a látványt, hiszen a hiába jött a kukásautó a szemétért, ezt nyilván nem kezdik el összeszedegetni. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyfokú naivitás jellemzi azt, aki úgy gondolta, hogy majd így segít valakinek. Inkább csak ártott, csak több embernek adott felesleges feladatot, bosszúságot okozva ezzel öröm helyett. Nem, ez nem segítség. Nem, ez így nem adomány. És mit tehetett volna ehelyett? Bármit. Ennél gyakorlatilag minden jobb megoldás, hiszen az első ideérkező kiborította, sárba dobta, ott hagyta megázni stb. Így már soha senki nem fogja ezeket használni, még akkor sem, ha egyébként még használható dolgok voltak a zsákokban. Kétségkívül a legjobb megoldás az lett volna, ha elviszi a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetéhez. Ez pedig mindösszesen 4 percre van autóval, illetve 13 percre gyalog (a Google Maps szerint). De emellett persze megvárhatta volna a következő lomtalanítást, betehette volna a kukákba, elvihette volna egy fehér konténerbe, egy idősek otthonába, anyaotthonba, egyéb szegényeket segítő szervezethez… De akár a legközelebbi H&M-be is vihette volna, ahol egy szatyor használt ruháért cserébe adnak egy 500 Ft-os vásárlási utalványt, amit 2500 Ft értékű nem akciós termék(ek) vásárlása esetén használhat fel. Lehet még fokozni: ha ő nem vásárol ilyen márkát, adja olyan ismerősnek a szatyrokat, aki gyakran vásárol ott, és máris segített neki szatyronként 500 Ft-tal. Lényeg, hogy BÁRMI jobb lett volna ennél.

Az nem mentség, hogy őt csupán a „jó szándék” vezérelte, és annak kellene, hogy több esze legyen, aki szétdobálta. Egyrészt sajnos teljes mértékben előre látható, hogy ha kiteszünk valamit, akkor ez történik. Másrészt nem a kijelölt helyre tette a szemetet, hiszen azt a zárt ketrecen belül, illetve a szelektív kukában kell elhelyezni. (Nem, nem lakunk olyan rossz környéken, máshonnan járnak ide válogatni. Nem Budapest – felesleges találgatni, a lényeg nem ez.)

Tanuljunk meg adni is, ne csak kapni! Nagyon helyesnek tartom azt az alapelvet, hogy amire nincs szükségünk, adjuk olyannak, aki még tudja használni. Ezáltal is óvjuk a környezetet, kevesebb szemetet termelünk, csökkentjük az otthoni zsúfoltságot, de ami a legfontosabb, segítettünk másoknak. De ne felejtsük el eközben használni az eszünket!