Nagyon sok a közösségi oldalakat használó emberek száma hazánkban is. Talán a legtöbbünkben fel sem merül, hogy mi lesz az oldalunkkal halálunk után. Szerencsére már a Facebook is kínál megoldást a problémára. Például még életünk során megnevezhetünk egy hagyatéki kapcsolattartót. Ő lesz az a személy, aki gondozza a fiókot, miután emlékoldallá alakult. Ha nem adott meg az elhunyt személy ilyen kapcsolattartót, akkor is meg van a lehetőség az emlékoldallá alakításra, de természetesen a fiók törlésére is. Mindkettő viszonylag egyszerű, nem tart sokáig kérvényezni.

Félreértés ne essék, ezzel a poszttal nem reklámot szeretnék csinálni a közösségi oldalaknak, csak felhívni a figyelmet egy rendkívül bosszantó dolog egyszerű megoldására.

Mivel igen sok a felhasználója az ilyen oldalaknak, így nagy eséllyel mindenkinek van, vagy előbb-utóbb lesz olyan ismerőse, aki ennek birtokában hunyt el. Többek között az én ismerőseim, sőt rokonaim között is volt nem egy. Felettébb dühítő lehet az, amikor az örökösök, közvetlen leszármazottak nem intézkednek az ügy érdekében, így akár évekkel a szerencsétlen haláleset után is érkeznek még a „Boldog névnapot!”, „Boldog szülinapot!”, „Boldogot!”, sőt még az „Isten éltessen sokáig!” üzenetek. Még akkor is, ha a temetés időpontját és helyszínét tartalmazó felhívást minden rokon és sok ismerőn gondosan megosztotta annak idején. A temetésen pedig nagyon sokan vettek részt. Legutóbb, az egyik ilyen ismerősömnél, ahol az évekkel ezelőtti halált követően még ma is létezik az oldal, szomszédok, sőt unokatestvér is írt köszöntőt szülinap alkalmából. Nem, nem megemlékező jellegűt, hanem olyat, mintha még élne az illető. Pedig ott is voltak a temetésén.

Persze nem csupán a leszármazottak, örökösök „hibásak” hanyagságuk miatt, hanem az emberek is egyre figyelmetlenebben. Sokan csak gyűjtögetik a kapcsolatokat, és olyan emberek tartoznak ismerőseik közé, akikkel évek, évtizedek óta nem is beszéltek, az utcán simán elmennek egymás mellett, mert nem is ismerik fel egymást, vagy még soha egy szót sem váltottak egymással, csak egy környéken élnek.  Így amellett is figyelem nélkül elmehetünk, hogy meghalt egy „ismerősünk”, sőt már évekkel ezelőtt távozott.

A másik hasonló viselkedés, amiből a probléma merülhet a következő. Nagyon sokan (ismerős-halmozók és kevesebb ismerőssel rendelkezők is) minden reggel (vagy akár később), mikor belépnek a fiókjukba, azonnal az oldal által felkínált szülinapi köszöntés lehetőségével élnek. Ki ne látta már milliószor azt, hogy „Klári ma ünnepli születésnapját! Tudasd vele, hogy gondolsz rá!”, vagy ehhez hasonló figyelmeztetéseket. A legtöbben annyira jófejnek akarnak tűnni mindenki előtt, hogy teljesen mindegy kinek a születésnapját írja ki a Facebook, azonnal nyomnak egy „Boldogot!”, vagy egy „Isten éltessen!”-t, valami hasonló okból történhet meg, hogy valaki a halott unokatestvérét köszönti fel, pedig részt is vett a temetésen. De nem! Sajnálom, de ettől nem tűntök jófejnek, kedvesnek, aranyosnak. Inkább kicsit rámenősnek.

Kicsit összetettebb már a kérdés a névnapokon, hiszen erre nem igen emlékeztetnek a külföldi alapítású közösségi oldalak. Itt már készülni kell. Megnézem, vagy éppen tudom, hogy milyen névnap van éppen, majd a legtöbben ezek után vagy elkezdenek egyesével az ilyen keresztnevű ismerőseiknek írni, vagy egyszerűen elkezdik begépelni az adott nevet, pl. „Béla”, aztán az összes Bélát egy posztba tömörítve közös jókívánságot adnak át. Nem figyelve azt, hogy esetleg belekerül olyan is, aki már elhunyt.

Óriási figyelmetlenségnek, tapintatlanságnak érzem az ilyen eseteket. Mikor az egyik, hozzám is közelálló rokonomhoz írtak évekkel később (akinek nem vagyok közvetlen leszármazottja, így nem vettem a bátorságot, hogy emlékoldallá alakíttassam, vagy töröltessem a fiókot, de felhívtam a lehetőségre az érintettek figyelmét) írtak szülinapi köszöntőt, kedvem támadt odaírni mindhez, hogy egy szál virág, vagy egy gyertya bőven elég gesztus lett volna a sírkőnél. De valami módon leküzdöttem ezt az ingert, és inkább magamban bosszankodtam. Most úgy döntöttem megpróbálom felhívni a figyelmet arra, hátha ilyen kényszeresen köszöntéseket írogató is idetéved, hogy legyen legközelebb sokkal figyelmesebb. Igyekezzünk az ilyenekkel ne megsérteni a gyászoló család, rokonság, barátok, ismerősök érzéseit.