Vannak anyák, nők, akik folyton tökéletesnek próbálnak látszani. Mindig egy makulátlan, tiszta, precíz és hibátlan képet igyekeznek mutatni magukról a külvilág felé. Hogy miért nem jó ez? Egyrészt ez egész egyszerűen a többiek megtévesztése, másrészt nem hiteles, visszatetsző. A normális, átlagos emberek pedig szeretik az emberi kapcsolataikban az őszinteséget. Ha az édesanyák között vizsgáljuk ezt a témát, akkor pedig kifejezetten érzékeny területre érkezünk.
Nagyon nehéz ma anyának lenni. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem könnyítik meg a maguk dolgát az édesanyák, de persze a legtöbbször mások sem segítenek nekik ebben. Egyszerre több fronton is szeretnének maximumot nyújtani: anyaként, feleségként, barátnőként, társasági emberként, és dolgozó nőként egy szuper karrierrel és magas keresettel rendelkezni. Sőt olykor nemcsak ők várják ezt el maguktól, de a külvilág, a társadalom is. Ezeket viszont szinte lehetetlen elérni egyszerre. Főleg nem akkor, ha nem lehet kellő mennyiségű segítségre támaszkodni, és végképp nem a baba megszületését követő időszakban.
Szülés után ugyanis egy alapvetően új élethelyzetbe kerülnek. A mindennapokban a gyermek ellátása, nevelése kerül a középpontba, ez pedig azzal jár/járhat együtt, hogy egy ideig a korábbi barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal ritkábban lehet tartani a kapcsolatot. Ilyenkor akarva, akaratlanul is egy új közegbe csöppennek: a környékbeli édesanyák közé – akár a játszótéren, játszóházban, babaprogramokon vagy pedig sétáltatás közben. Bár általában nem életre szóló barátságokat keresnek ilyenkor egymás közt a nők, mégis fontos, hogy jó kapcsolatok alakuljanak ki, hiszen nagyon sokat tudnak egymásnak segíteni. Sok hasznos tanácsot, tippeket tudnak adni, ami időt, energiát, pénzt spórolhat, vagy csak segít nyugodtnak maradi. Emellett egész egyszerűen óriási segítség az is, ha csak meghallgatnak, beszélgetni lehet valakivel, hiszen van, hogy napokig a házastárs (élettárs) és a baba mellet nincs kihez szólni. Ilyenkor egymás támaszai lehetnek a nehezebb időszakokban (pl. amikor beteg a gyerek). De millió más területen is egymás segítségére lehetnek.
Azonban nagyon nehéz kialakítani jó kapcsolatot az anyák egy bizonyos rétegével. Azokkal, akik folyton a megtestesült tökéletességet igyekeznek mások felé mutatni. Ahogy írtam, ez a fajta viselkedés nem tűnik őszintének, hiszen mindenki tudja, hogy egy kisgyermek mellett sok probléma is felmerül. Másrészt nincsenek tökéletes anyák tökéletes gyerekekkel, mindenkinek van erőssége, gyengesége, mindenki jobb valamiben a többihez viszonyítva. De azok az anyák, akik minden áron ragaszkodnak a tökéletes idill sugárzásához, csak azt érik el, hogy a másik anya, aki kevésbé magabiztos, esendőbb, rossz anyának érzi magát a társaságában. Azt pedig egyáltalán nem jó túl gyakran érezni, hogy rossz anya vagy.
Ezek a nők tévesen azt hiszik, hogy akkor kapnak több szeretetet, több elismerést, ha ők a legjobbak minden területen, a legjobb anyukák, a legjobb gyerekekkel, a legjobb állással, a legjobb lakással, ők a „leg-leg-leg”… Valójában viszont sok esetben annyira visszatetsző ez a „máz”, hogy pont emiatt szeretik őket kevésbé, és emiatt maradnak egyedül, barátok nélkül. Legyetek tehát őszinték! Mutassátok meg a valós éneteket, a hibáitokat is, ne csak egy tökételes képet! És akkor embernek fogtok tűnni, esendőnek, igaz barátokkal, jobb és mélyebb kapcsolatokkal fogtok rendelkezni.
