Újra véget ért egy év, és már el is kezdtük az újat. Kisgyermekesként úgy érezni, hogy csak úgy repülnek a hónapok, évek. Főkent akkor tűnik így, mikor ránézünk a gyermekeinkre, és megállapítjuk, hogy milyen nagyok, ügyesek, okosak. Nem is olyan régen még csak arról beszélgettünk, milyen jó lesz majd, ha nekünk is lesz babánk, aztán eszünkbe jut a pozitív teszt, az örömteli várakozással töltött néhány hónap. Mennyi idő is telt már el azóta! Most pedig már mekkora, sőt mekkorák!!
Minden évben nagyon várjuk a decembert, hiszen az ünnepek és a szabadságok révén ilyenkor több időt tölthetünk együtt. Még a napokat is számoljuk vissza karácsonyig, illetve a szabadság kezdetéig. De jó is olyankor, végre mindannyian együtt játszunk, nevetünk, megosztjuk az itthoni feladatokat, kipihenjük az évet. Illetve nem, hiszen olykor fáradtabban kezdjük az Újesztendőt, mint gondolnánk. Ebben az időszakban rengeteg vendég jön, sütés-főzés, takarítás, ajándék csomagolás, szervezkedés, minden van. A takarítás, rendrakás folyamatos az újabb és újabb vendégek miatt. Amit a Karácsonyon, Szilveszteren, Újéven kívül még néhány szülinap és névnap is megkoronáz sokaknál. A sok tennivaló ellenére természetesen boldog ez az időszak, hiszen olyan rokonokkal is láthatjuk végre egymást, akikkel évente talán egyszer, vagy kétszer van alkalmunk találkozni. (Kivéve, ha valami betegség vagy egyéb megakadályozza ezt most is.)
Már pár nap után feltűnik, hogy a család, de főként a kicsik napirendje teljesen felborul, bármennyire is igyekszünk ettől megóvni őket. A 2 órás út után ideérkező vendégeket fogadnunk kell, és nem rakhatjuk ki őket idő előtt. A 1,5-2 szobás panelban pedig nehéz olyan csendes sarkot találni, ahol a kicsik lepihenhetnének ebéd után – már persze ha egyáltalán nem ellenkeznének minden létező módon ez ellen. Az ebéd utáni alvás tehát megcsúszik. Sebaj! Ilyenkor ez sem számít, majd alkalmazkodunk. Aztán egyre több nap csúszik el a délutáni, majd az esti altatás is. Hiszen annyira, de annyira lelkesek, hogy apának is hirtelen korlátlan ideje lett játszani, hogy izgalmukban képtelenek kikapcsolni. Szeretnék ebben a 10 napban ezt az időt maximálisan kihasználni. Persze naivan, mi szülők azt hisszük, hogy a két ünnep között, mikor épp vendég se jön, majd végzünk azokkal az év közben elhalasztott feladatokkal, amiket idén azért még mindenképp meg akartunk csinálni, de valahogy sehogy se jutott rá idő. Rá kell ébredni, hogy bizony most sem fog. Hiába vagyunk mi, felnőttek mindketten itthon. De miért is gondoltuk ezt? Talán azért, mert még mindig bennünk él az a gyermekek előtti időkből berögzült kép, hogy ilyenkor több időnk van, és pihenhetünk is. Ezzel szemben nekem, mint anyukának ugyanúgy el kell látnom a hétköznapi (gyerekekkel és háztartással kapcsolatos) dolgaimat, sőt a vendégsereg miatt ez még több is lett. Ugyanakkor ettől még rendkívül jó ez az együtt töltött 10 nap. De mindenképpen meg kell tanulni azt is, hogy ne tervezzünk semmi extrát ezekre a napokra, semmi plusz feladat, amiket év közben nem végeztünk el – megvárnak ezek majd jövőre is.
Aztán elrepül ez a néhány nap is. A Szilveszter izgalmait is magunk mögött hagyjuk, majd megkezdjük az Újévet az új, érdekes játékokkal, amikkel decemberben gazdagodtunk és várjuk, hogy a kissé felborult napirend újra helyreálljon. Bizony kell pár nap, mire kipihenjünk ezt a decembert és a kicsik újra megszokják a hétköznapok menetét.
Legyen mindenkinek egészséggel, örömmel, szeretettel és sikerélményekkel teli a 2018-as év is!
