- Ne irigykedj!

- Ne másokkal foglalkozz!

- Örülj mások örömének!

Mindenki hallotta már milliószor ezeket és az ezekhez hasonló figyelmeztetéseket. Ismerjük, de alkalmazzuk is mindig? Sajnos a válasz: nem.

Hiába a legmélyebb erkölcsös, keresztényi stb. nevelés, bárkinél eljöhet az a pont, amikor besokall. Besokall, mert évek óta küzd, hajt, megtesz mindent, hogy előre jusson, de sajnos folyton nehézségekbe ütközik, ami lelassítja, vagy meghiúsítja az útját. És ha ez nem lenne elég, amint épp kezd picit elkeseredni, vagy szimplán fáradt, rossz napja van, érzékenyebb, akkor az orra alá dörgölik, hogy valamelyik ismerős milyen könnyen és gyorsan megszerzi mindezt.

Nagyon sok ilyen példát találni, különösen, ha a gyerek-család témát tekintjük, ami az emberek többségének alapvetően is egy nagyon érzékeny tématerület. Gondoljunk csak bele azoknak a nőknek, férfiaknak a helyzetébe, akik hiába várnak gyermekáldásra. Vagy nem tudnak második, harmadik gyermeket vállalni, mert

• egészségügyileg nem lehet;
• egyszerűen nincs pénzük, lehetőségük akkora helyre költözni, hogy elférjenek, illetve el tudják tartani és tisztességesen fel tudják nevelni őket;
• akiknek nincs semmilyen segítségük, támogatásuk és egyedül nem tudják megoldani a helyzetet.

Esetleg sérült beteg gyermekük van, vagy nagy eséllyel az lenne a következő is. Nem beszélve azokról, akiknek 3-4 fiú után a következő próbálkozásra sem sikerül a várva várt kislány, vagy épp fordítva: kislányok után a kisfiú. Bármennyire is szeretnének örülni minden közeli-távoli ismerősük sokadik terhességének, bizony előfordulhat, hogy kiborulnak, ha még egy gyermekáldást bejelentő hírt kapnak egy nehéz napon.

De könnyen találni az élet minden területén példát, így a munka-fizetés témakörben, vagy bárhol máshol. Elkeserítő, mikor több egyetemi diploma ellenére mégis alacsonyabb a fizetés, rosszabb a munkahely, rosszabbak a lehetőségek, mint annak az ismerősnek, akinek nincs diplomája, kevesebb van, vagy egy névtelen könnyű felsőoktatási intézményben szerzett valahogy egyet. Ha erején felül „gürizik”, mégse tud annyit félretenni, hogy a tervezett célt elérje (ház, kocsi, stb.), legyen az bármilyen szerény cél is. Míg mások például a földrajzi helyzetükből, vagy családi, baráti segítséggel, örökség révén, esetleg tényleg a szerencsének köszönhetően (nyeremény) sikeresen veszik az akadályokat, és hozzájutnak olyan dolgokhoz is, amikre nem is vágytak annyira, addig „mi”, akik annyira, de annyira szeretnénk hiába küzdöttünk érte évekig, évtizedekig.

Hiába a neveltetés, hiába fújjuk kívülről a korábban említett frázisokat, fáradtan, kimerülten, rosszkedvűen, már-már kicsit feladva a célt, azt hallgatni, hogy más milyen egyszerűen milyen sokat ért el, nem egyszerű feladat. Ilyenkor bárkiből előbújik a „zöld szemű szörnyeteg”, vagy másképp fogalmazva a „sárga irigység”.

Ilyenkor kiborulás, sírás, méreg vagy elkeseredettség is úrrá lehet rajtunk egy rövid időre. Igen, talán megbocsájtható, elnézhető ez, ha csak rövid időre, átmenetileg érezzük így, hiszen ki ne esne át egyszer-kétszer hasonló helyzeten. Azt viszont már nehéz akár kívülállóként, akár a másik oldalon állóként elfogadni, ha emiatt a kapcsolatok (legyen az baráti vagy rokoni) távolodnak el egymástól. Pedig sajnos nagyon sok példát látni erre is.

De mit is tehetünk? Leginkább az imént említett sírás, a harag kiadása, leírása, kibeszélése a legjobb. Egyéntől függ, kinek melyik a leginkább célravezető. Visszakanyarodva az írás elején említett tanácsokhoz: legjobb, ha nem irigykedünk, megpróbálunk legalább egy kicsit örülni mások sikerének, még ha ez rendkívül nehéz is, és inkább a saját céljainkkal foglalkozunk. Leszegjük a fejünket és igázunk, küzdünk tovább, hisz feladni nem szabad!