Felnőttként nehezebb igazán jó barátságokat kötni, lassabban nyílunk meg és kevesebb is a lehetőség arra, hogy elmélyítsük a kapcsolatokat. Gyakran eltávolodunk a számunkra fontos emberektől egy-egy költözéssel is, hiszen sok-sok értékes barátság születik a középiskolai és egyetemi évek alatt, de az emberek jó része (különösen a vidéki egyetemek esetén) nem marad az egyetemi városban. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy évről-évre igen jelentős számmal indulnak külföldre idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Így a korábbi rendszeres kapcsolattartás ritkul vagy meg is szakad teljesen. Vállaltam egy kihívást, miszerint minden hónapban legalább három (de ha lehet inkább több) régi ismerősömmel, barátommal, jóbarátommal felveszem (újra) a kapcsolatot, beszélgetünk, vagy levelet váltunk. Részletesen itt olvashatsz erről: http://katicapettyek.blog.hu/2017/11/09/van_ertelme_a_tavbaratsagnak
Ugyan elmulasztottam meghatározni, hogy meddig tart a kihívás, ezt most pótlom: szeretném, ha egy éven keresztül ezt tudnám tartani. Remélem sok pozitív tapasztalatom lesz minden hónapban, új élmények, régi és új barátokkal leszek gazdagabb, és lelkileg is feltölt majd teljesen ez a folyamat. Az első hónapról már röviden be is számolhatok, hiszen annak ellenére, hogy novemberben jelent meg a blogon az előző írás, még októberben fogalmaztam meg a fogadalmam, így tenni is tudtam az ügy érdekében.
Elsőként összeszedtem minden erőmet és szabadidőmet, és két nagyon jó barátnak, valamint egy (egyelőre csak) kedves ismerősnek írtam levelet, melyben beszámoltam, hogy mit történt velem az utóbbi időben, illetve érdeklődtem utánuk. Egyikük nagyon rövid időn belül válaszolt is, és vele ezt követően kétszer is cseteltünk röviden. A másik kettő pár nap múlva reagált meglehetősen hosszan, és mivel ők is kérdeztek még tőlem, így ezt természetesen egy-egy válaszlevél követte a részemről is. Szerencsére másoknak is eszébe jutottam, két nagyon jó barátnőm (egy a gimnáziumi és egy az egyetemi évekből) felkeresett a hónapban. Egyikkel több levelet váltottunk, másikkal beszélgettünk is.
A legizgalmasabb dolgot meg is osztom veletek. Az egyik barátnőmről a levélváltás és beszélgetés (cset) során kiderült, hogy babát vár. Ennek nagyon örültem, hisz már régóta szurkoltam nekik, hogy sikerüljön. Azt is elmondta, hogy az utolsó hónapban jár, így már csak pár hét van hátra. Sajnos eltelt egy év azóta, hogy utoljára találkoztunk, és visszakeresve megállapíthattam, hogy idén 3-4-szer váltottunk pár soros üzenetet (névnap, szülinap, és a rövid „hogy vagytok” érdeklődések). Persze ha találkoztunk volna személyesen, akkor mindjárt kiderült volna a babavárás, online pedig úgy gondolom, hogy nem akarta mondani, vagy csak babonából nem merte elkiabálni. Majd meglepetésként majdnem két hét múlva jött is hír, hogy a beszélgetésünket követő napon meg is született a baba. Éppen nem csúsztam tehát le a babavárás híréről, és nem mindjárt azt kellett közölnie, hogy ő is anyuka lett. Mindenesetre akkor is ugyanúgy örülnék a boldogságuknak.
Rendkívül nagy örömmel töltött el az, hogy nem csak én jelentkeztem pár barátnál, hanem közben rám is gondoltak többen. Igazán jól éreztem magam a beszámolókat olvasva, és az is hasonlóan jó érzés, hogy én is megoszthattam pár élményt, érzést. Teljesen feltöltődtem ennek hatására, kicsit kizökkentett a mindennapi kerékvágásból. Örültem, hogy mindenki reagált, bár volt, akinél várnom kellett, de pár nap igazán nem hosszú idő. Vajon a következő hónapokban is ennyi sikerrel járok majd, vagy ezt csak a kezdeti fellendülés okozza? És akikkel sikerül egy-egy hónapban felvenni újra a kapcsolatot, azok vajon továbbra is rendszeresen jelentkezni fognak, vagy csupán évi 1-2 alkalommal? Kíváncsian várom a következő hónapot és a hosszabb távú eredményeket is. Addig is javaslom, minél többen próbáljátok meg követni a példám, és nyissatok a régi barátok vagy kedves ismerősök felé!
